2009. november 18., szerda

Szegedi (siker)élmény

Hát igen! Ezen is voltunk és nem is akárhogy. Persze nem kell azért nagy dologra gondolni, de azt hiszem a börze után átestünk az első igazi tűzkeresztségen. Volt bemutatónk, adtunk interjúkat és találkoztunk a képregényes világ pár fontosabb szereplőjével... Persze voltak azért csalódások és keserű szájíz, de NEM A RENDEZVÉNY MIATT, inkább személyes jellegűek, melyek részletezésébe nem mennék bele.

Nagyon helyre kis standunk volt. Ez a fakkos megoldás nekem nagyon bejött. Esztétikus, többnyire praktikus is, bár előfordult, hogy az asztal alatt négykézláb kikecmeregve jutottunk csak ki mögüle, hogy vadászhassunk egy kicsit. Nos igen. A jövőben vissza kéne fognunk magunkat, mert lehet, hogy ott nem létünkkel potenciális Dzsánki vásárlókat riasztunk el, vagy késztetünk tétlenségre. Mindegy, azért most is fogyott, aminek mi nagyon örültünk, reméljük a kedves vásárlók is.

Gergő a nap végére egy LOEG 2. -vel lett gazdagabb, valamint a Preacher első, special edition számával, ami ha minden igaz, most már az én polcom dísze is, ezenkívül egy 100 bullets első számmal... ezekre emlékszem, illetve, hogy a nap végén közölte, hogy a Pesti könyvtől cseréltek vele egy Lucky Luke-ot PDZS-re! Nem mertük elhinni!

Én a részemről főleg a magyar szerzői kiadásokra álltam rá. Így most már van Firka Comics 4.-em, Hey Jude-om (nagyon emberi, egyszerű és szeretnivaló minden hibájával együtt) Panelem 2008. októberi (benne Emtrexx kiváló képregényével, a 12órával - nagyon jó a hangulata és rendkívül dinamikus, ugyanakkor tartalmaz nem kevés finom melankóliát), Bayer Antallal pedig sikerült cserélnem(nünk) egy Kanont (vizuálisan nagyon szép, a legjobb mangákat és animékat idézi, de a sztorit nem igazán sikerült összeraknom elsőre - persze mondom ezt én egy Pszicho Dzsánkival a hátam mögött!).
A Comics Invest-nél a már említett Preacher-ön kívül pedig sikerült beszereznem egy bizonyos Armor című képregényt, a 90'-es évek elejéről... egyenlőre nem tudom pontosan micsoda ez, de a rossz fiúk nem mások, mint bohócok benne ( ez a rajta látható COMIC CODE pecsét miatt van?). Szóval nem semmi agymenés, pláne amikor megjelennek benne a cirkuszi állatok is. 300 Ft volt.
Végül, de nem utolsó sorban pedig cseréltünk Pilcz Rolival is, a Kalyber legelső részére. Mivel amúgy sem ismerem a sorozatot és Roland pedig mondta, hogy valszeg ezek az utolsó példányok belőle, mert ezeket is "véletlenül" találta valahol (már ha jól vettem ki a szavaiból). A sztori mellesleg tetszett, különösen az, hogy bármely korosztály igényeit kielégíti. A poénok egyaránt ugyanolyan jól hatnak az esetek többségében egy általános iskolai, mint egy főiskolai közegben. Kalandvágy, sőt kaland éhség, szerelem, beilleszkedési problémák, álmok... 12 és 25 között minden fiatalt jellemez.

Roland tartotta a fesztivál kvázi nyitó (előtte a Pesti könyv volt) előadását, és egyből teltházzal, pedig még csak 10 óra volt. Utána jöttünk mi. A terem a kezdés előtti és utáni első percekig üres volt. Szinte. Váradi Gábor és Szabó Gergő ült bent, az első sorban, ahol egyébként az összes előadáson ültek ha tehették. Szegedi közönség ismerheti őket, hiszen az egyetemen gyakran tartanak képregényes kurzusokat, valamint a Nemzetiségek Házában jelenleg is fut mitológiai előadás sorozatuk, melynek következő darabja december elsején lesz és a magyar démonológiával fog foglalkozni. Szóval ők voltak bent meg mi, később Gáborékhoz csapódott Nihil és a terem is megtelt háromnegyed részt. Belecsaptunk. Én, bár szeretek előadni, még gyakran zavarban vagyok és leginkább a mondanivalóm koherensségére figyelek, a közönségről sajnos sokszor megfeledkezek és elveszítem velük a kapcsolatot. Végül is egészen jól jöttünk ki a dologból. Gergő segített, ahol elakadtam és a közönség is türelmes és megértő volt. Ezúton is köszönjük, hogy eljöttek! A legfontosabb dologról, a képregény világáról sajnos nem ejtettem elég szót. Ez később vissza is ütött kicsit. Persze én is szidom magam eleget, hogy sohasem tudom kitalálni egészen, mindig csak újabb és újabb puzzle darabot rakok a helyére, ami rendben is lenne, de egyszerre inkább többet. Történetet kellene írni, de minek, hisz mindet megírták, de akkor is kell, mert a puszta kísérletezés nem elég (nem csak az olvasónak - nekem sem!), és az újabb és újabb elbeszélés mindig újabb s újabb részére vet fényt a már ismert történetnek.

Szóval voltunk az X-Embörök bemutatóján, a horroros előadáson, de mindkettőről ki kellett jönnünk, mert nem igazán kaptunk levegőt a szűk, zsúfolt teremben. Kicsit bele tudtam hallgatni Kertész Sándor prezentációjába is, ami érdekfeszítő volt, de "sajnos" mennem kellett standolni, ezért a végéről már lemaradtam. A nap végén Váradi Gábor és Szabó Gergő profi, a képregények és a II. világháború propagandájának viszonyáról szóló előadásával zárult a fesztivál, amit nagyon élveztem. Odakint ekkor már összepakoltak. Gergő pedig behúzta az utolsó vonalakat a helyben alkotott kis szösszenetére, ami Fritz egyik comic speech-es papírjára készült.Körülbelül 650-700 látogatója volt a banzájnak. Nagyon szép.

Készítettünk pár képet is. Ezek közül a minket érintőket itt láthattátok, de jó pár, egyéb, Dzsánkitól függetlenebb témájút leshettek majd meg ha minden igaz a KN-en.

Hosszú nap volt az a szombat. Akárcsak a mai. Lefekszem.

1 megjegyzés:

gergő írta...

Annyit hozzátennék, hogy ez természetesen nem igazi comic speech, mert oda is raktam buborékokat, ahol eredetileg nem voltak. De nem is azért csináltam, hogy comic speecheljek, hanem csak mert találtam egy ilyen papírt, és elkezdtem rá firkálni. Örültem, hogy nem kell megrajzolnom a paneleket.